Less Nándor emléktúrák a Bükkben

A teljesítménytúrákról sokszor nehezen tudtam mesélni, mert mindig csak kritikát kaptam. Hogyan lehet egy természetet kedvelő embernek „csak úgy végigrohanni egy tájon”. Próbáltam sokféleképpen védekezni, hogy ez nem teljesen sport, azért van idő nézelődni stb., amíg össze nem ismerkedtem Less Nándi baráti körével. Mindenki dicsérte tudományos igényességét, a jó barátot, de sokan hozzátették, micsoda tempót diktált. A Róla begyűjtött információk, az Édesapja által átnyújtott túranapló anyagok értették meg velem azt, hogy nincs mit szégyellnem. Igenis létezhet együtt, egymás mellett a „szédült rohanás” és a tudományos igényű megfigyelés. Hogy miért? Arra Nándi életrajzából szemezgetve talán mindannyian választ kaphatunk. Hiszen 30 életévének rövid ideje alatt felmérte a Bükk szinte teljes növényvilágát, olyan alapossággal, hogy a Bükki Nemzeti Park még ma is erre támaszkodik. Ezzel együtt 1977-től 1993-ig 22 298 km-t (779 290 m szinttel) tett meg gyalog, ebből 10 911 km-t egyedül, bejárva a világot. A legfontosabb számomra az a felismerés volt, hogy teljesítmény centrikussága nem törtetésre, hanem önzetlen barátságra tette őt képessé.

Less Nándor 1963. január 6-án született. Már általános iskolásként a természet felé fordult. Biológia tagozatos osztályba járt, és tájékozódási futóként országos eredményeket ért el. A KLTE biológia - földrajz szakos egyetemi hallgatójaként első díjat nyert az Országos Tudományos Diákköri Konferencián. Önerőből, sok-sok lemondás árán, szakmai tapasztalatokban bővelkedő utazásokat tett a Kárpátokban, Kelet-Törökországban, az Araráton és a Pontuszi-hegységben. Kínában felkereste az ujgurokat, eljutott Nyugat-Szecsuánba, Dél-Kanszuba, a Turfáni-mélyedésbe, a Takla-Makán sivatagba, Nansanba és a Jülong San hegyei közé. A világszerte ismert angol nyelvű Lonely Planet útikönyvsorozatba ő írta le a Jülong San ismeretlen hegyláncait, nemzetközileg is kiemelkedő módon hozzájárulva az ismeretterjesztéshez. 1990 tavaszán Délkelet-Ázsiát barangolta be, s túrázott az indiai Himalájában is. Kedvence volt - a Bükk után - Erdély, azon belül a Kapacina-hegység, amelyről útikalauzt is készített. Útjairól számos cikket írt a Föld és Ég, a Természetbúvár, az Élet és Tudomány, az Egyetemi akták, valamint egyéb ismeretterjesztő és tudományos lapok hasábjain. Már 29 éves korában kandidátusi címet szerzett a Délkeleti-Bükk vegetációja és xeroterm erdőtársulások fitocönológiája c. dolgozatával. A Bükki Nemzeti Park 550 km2-es területéből 400 km2-t egyedül és 20 km2-t másokkal dolgozott fel. 1994-re tervezte a BNP teljes 1:10 000 léptékű vegetációtérképezését, de ezt már nem érhette meg. Harmincadik születésnapját 1993. január 6-án Ugandában, a Ruwenzori-hegység 5109 m magas csúcsán töltötte… És néhány hét múlva február 11-én legyűrte szervezetét a malária.

Személyében szerencsésen ötvöződött a szenvedélyes világjáró, az elmélyült kutató, a nagyhatású tanár, a népszerű előadó és az önzetlen, áldozatkész ember, az igaz jóbarát. A természetvédelem érdekében kifejtett kiemelkedő tevékenységéért a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium posztumusz Pro Natura Emlékérmet, a Magyar Földrajzi Társaság ázsiai kutatóútjaiért Teleki Sámuel Emlékérmet adományozott Neki.

Aki végigolvasta e gondolatokat, maga is meggyőződhet arról milyen fájdalmas ez a veszteség. Megérti, miért pont a Dél-Bükkben próbálunk ily módon is megemlékezni Less Nándorról. S talán az Oszlai erdészháznál, az Emlékkő és az Emlékfa mellett megáll egy néma főhajtásra azelőtt, aki Életét áldozta a szeretett Természetért.

/Kubassek János alapján módosítva/