A Bükk észaaki bércein

A DHTE-EKKE Túrakör áprilisi, a tanév nyolcadik geotúrája során a legelszántabbak az egész északi Bükköt szelték át 23 km át, jelentőségteljes 1000 méteres szintkülönbséggel.

A következő kirándulásunk az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Sporttudományi Intézetének szervezésében az V. „cEKKEr” hátizsákos túranap lesz május 1-én, szerdán. 8 óra után gyülekezünk az iskola épülete előtt, majd innen közösen indulunk a Joó János utcában található Botanikus kerthez. Aki közvetlenül a rajt-cél helyszíne érkezik, igyekezzen 8:45-re megjelenni a regisztráció miatt. 9:00-kor indul a 18 km-es kétnyelvű vezetett túra kb. 300 méteres szintkülönbséggel. A teljesítőket a célban apró ajándék és nyársalás várja. A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Részletek: https://uni-eszterhazy.hu/sporttudomany/turanap

Az előző kirándulásunk geoértékei 

Lillafüredről indult a túránk, ami Szilvásvárad mellett a leglátogatottabb úticél a Bükkben. Nevének mindkét tagja megtévesztő: valójában Vay Erzsébet bárónőre, Gróf Bethlen András egykori mezőgazdasági miniszter unokahúgára utal, akinek csak beceneve volt "Lilla", tisztelegve Csokonai előtt. A fürdő alapítása tervben volt Parádfürdő és Mátrafürdő mintájára, de itt a fúrások ellenére nem találtak hőforrást.

A mesterséges Hámori-tó sem csak a romantikus csónakázás miatt jött létre, hanem a település nevében is rejlő "hammerek", azaz kalapácsok, vízi kovácsmalmok táplálására. A sebes folyású Szinva és Garadna patakok mentén Barkóczy Ferenc egri püspök meghívására Fazola Henrik lakatosmester honosította meg a kohászat ezen ágazatát. A Garadna-völgyben az Őskohó ipartörténeti emléke idézi fel az egykori vaspörölyök monoton kalapálását. A két patak összefolyásánál duzzasztották fel a vizet a mostani Hámori-tó formájában, hogy száraz időben se csökkenjen a termelés. Az Országos Kéktúra mintájára jelvényszerző túramozgalom a kevéssé ismert „Kohász-kék” út, melynek egy állomása a háromi Kohászati Múzeum.

A Szinva-patak manapság Miskolc környékének ivóvíz ellátását biztosítja. De mégis leinkább a turisták körében arról híres, hogy felduzzasztásából zúdul alá hazánk legnagyobb, 20 méteres magasságú vízesése. Az 1925-1929-ig tartó építkezések után a kormányzati üdülőnek szánt Palotaszálló rövid ideig tartó vendége volt József Attila is. Az IGE 1933-as írókongresszusán itt pillantotta meg dr. Szőllős Henrikné Marton Márta művészettörténészt. Bár csak három napot láthatta a nőt, Szántó Judit nem hiába volt féltékeny a Mártához írt Óda című költeményre, ami halhatatlanná tette kezdő versszakában a lillafüredi tájat is: „Itt ülök a csillámló sziklafalon…”. Költészet napja alkalmából ezzel a szöveggel tisztelegtünk József Attila születésnapja előtt.

Következő állomásunk egy meredek kaptató után a Dolka-hegyen 2022-ben átadott Zsófia-kilátó volt, ami megjelenésében – ahogy a belül elhelyezett archív lillafüredi fotógaléria is bizonyítja – követi az 1900-as évek eredeti látványterveit. Innen Pazar kilátás nyílik Lillafüredre, belátni a völgyet, a Palotaszállót a függőkertjével, és a Háromi-tavat.

A vonulatot követve elérünk a „Kis-fennsíkra”, ami Nagymező északkeleti párja aktív karsztjelenséggel a mészkőben, így egyre több beszakadást venni észre az út közelében. Hazánk legnagyobb víznyelő barlangja, az Udvar-kői-barlang, becenevén „Dante pokla” is egy alámosott és beszakadt töbörből jött létre. A barlangnak saját mikroklímája van, érezhetően hűvösebb levegővel a mélyén, és üde páfrányokkal az oldalán.

A Csókás-pihenőnél megfigyeltük, hogy megújult a szép faszerkezetes teteje a kerek esőbeállónak, kívülről pedig vízlepergető borítást kapott. Hatalmas mérete miatt így ideális bivak menedékhely lehet akár egy csoport számára is. Sőt, látogatásunkkor még a Csókás-forrásból is tudtunk kulacsot tölteni.

Innen kissé elhagyva a turistautat, egy megtévesztő fiatalos sűrűjén át tudtunk eljutni a már kitaposott ösvényhez, ami a Vidróczki-sziklához és barlanghoz vezet. A Sólyom-kő sziklaformáció alatti elhelyezkedése miatt Sólyom-kúti-sziklaüregnek is nevezett több nyílásos barlang régészetileg jelentős. A Bükk számos egyéb pontját (Suba-lyuk, Szeleta-barlang, stb.) is kutató horvát-magyar geológus és őslénykutató Kadić Ottokár vizsgálta. Barlangi medve csontjain kívül két jól megmunkált kőeszköz is előkerült az ásatás során. A népi legenda szerint pedig Vidróczki Márton neve fényes szögekkel kiverve a barlang felett jelezte a betyár búvóhelyét. Fából készült asztal, pad, és szárazon tartott tűzifa is várja az ide tévedő kíváncsi turistákat az érdemes sziklaformáción kívül.

Egy emelkedő után 635 méteren elértük Magos-kő csúcsát, ami egy sziklaletöréses kilátópont Miskolc irányába a Kis-fennsík szélén. Messziről is jól kivehető volt az „Acélváros” rozsdaövezete és az Avas jellegzetes lakótömbje. Nem messze a csúcs alatti völgyben, egy jelzetlen letérővel lehet elérni a Három-kúti Remete-barlangot. Hazánk három szabadon látogatható beépített lakóbarlangja közé tartozik. Mindhárom a Bükkben található, az OKT mentén található Cserepes-kői, valamint az Odvas-kői-sziklaüreg mellett a korábban említett Vidróczki-barlang a negyedik társa, de ez utóbbi nincs beépítve. Nem apartman szintű felszerelést kell elképzelni ezekben, hanem mindháromban csak az éjszakai túlélést komfortosabbá tevő pár dolgot: a szél és hideg ellen elfalazott bejáratot csukható ajtóval és ablakkal, egy többé-kevésbé működő vaskályhát, magasított priccset bekészített szivacsdarabbal, és egy asztalkát. Emellett persze gyakran hagynak bent turisták száraz tűzifát, gyertyákat, sót, néha zacskós levesport a következő érkezőknek. Bár gyakorta áldozatul esnek vandál támadásnak, hagyjuk mi is olyan állapotban, hogy örömét lelje benne az utánunk érkező!

A Bükk északi bérceinek a sorát Örvény-kő meglátogatásával folytattuk. A 773 méter magasan álló szirtről jól látszott Mályinka és Tardona, Dédestapolcsány és a Lázbérci-víztározó, valamint nagy örömünkre az Alacsony- és Magas-Tátra havas hegygerince is! Jókai Mór emléktáblája is itt található, aki így írt a helyről: „a Bükk kellős közepén egy messze kimagasló bércorom, ami még Gömörbe is ellátszik. Azt úgy hívják, hogy „Örvénykő, Pogányoltár!” Aki annak a sziklacsúcsnak a tetejére fölmászik, az mint egy földabroszt, úgy látja maga alatt elterülni az egész Borsod vármegyét valamennyi hegyeivel, völgyeivel, folyóival és helységeivel együtt.” Még ennél is tisztább kilátással szolgált belógó faágak nélkül a “Látó-kövek” sziklaorma. A ferdén felgyűrődött, és tarajosan letört mészkőórások alatt 20 méteres szakadék tátong, így a Pazar kilátás mellett meghódításunk is kaland.

A fennsíktól búcsúzva a Bükkös erdészeti útján kanyarogtunk nyugat felé. Miután átkeltünk a most épp sekély Baróc-patakon, egy szalamandrán kívül megfigyelhettük a felettünk húzódó hegyet is. Dédesi vár lábánál egy utolsó meredek mászás várt, amivel összegyűlt az 1000 méteres szintkülönbség. Már a fotós szemmel „arany órának” mondott korai naplementéhez a Dédesi Kisvár kiváló nyugati fekvést tartogat, viszont a nemzeti park figyelmeztető táblája is hirdeti, hogy – valószínűleg a madárköltés miatt – a fokozottan védett terült le van zárva. Így is szép látvány volt lefelé az ösvény Nagyvisnyó felé, ahogy egy pizzával a kezünkben értékeltük a napot várva az Egerbe tartó buszra.

Május 1-én a cEKKEr túrán találkozunk!

További képek a túráról, illetve az idei tanév Túrakörös fotói itt tekinthetőek meg: https://shorturl.at/glyzN

Gólya Tamás (pedagógus, okleveles geotúravezető, MTSZ bronzjelvényes túravezető)