Közösségi szolgálat a Less Nándor Emléktúrán 

A Bükk-hegység egyik legnagyobb létszámú teljesítménytúrája Less Nándor botanikusnak állít emléket a DHTE egyesület szervezésében, cserépfalvi rajt-cél helyszínnel. Az idei 25. rendezés során a klasszikus távok mellett „jubileumi” 125 km-es kihívással bővült a lehetőség, így még több segítő önkéntesre volt szükség. 

Gyakorló gimnáziumunkból 29 fő döntött úgy, hogy a Bükkalja változatos helyszínein segíti a közel 2200 benevezett turista kirándulását az IKSZ, azaz Iskolai Közösségi Szolgálat keretén belül Gólya Tamás tanár úr koordinálásával. A rajt-célban készült fotók ezen a linken érhetőek el:
https://drive.google.com/drive/folders/1NNnXyOC-OYE6wj2p3OYSnSsAx1fjoRlJ?usp=sharing 

Néhány részlet az élményeikből:

„Egy rövid eligazítás után már sétáltunk is át az iskola udvarára. Először segítettünk asztalokat és padokat pakolni a délután beérkező túrázóknak, majd menetleveleket osztottunk ki. Reggel már óriási sürgés-forgás volt az iskolaudvaron, így egy percre sem unatkoztunk. Mikor már mindenki elindult, elkezdődött az újabb pakolás, és előkészültünk, hogy a beérkezőket tudjuk fogadni. Réka és én a kitűzők kiosztásában segítettünk, ami először nagyon bonyolultnak tűnt, de aztán belerázódtunk. Délután már egyre többen érkeztek be, így megtelt élettel az udvar! Nagyon élveztem ezt a napot, sok kedves és nyitott emberrel találkoztam, akikkel könnyen együtt lehetett működni. Jó volt látni, hogy mekkora összhangban dolgoznak az itt lévő emberek, és hogy mindenki mennyire élvezte!” (Pető Dorina 9.C)

„Szerintem a közösségi szolgálatok közül az egyik legjobb választás volt, mert sokan már az előző este is együtt tudtunk hangolódni a másnapra. A túrázó közösség mindig kedves, és emiatt munka közben is megmarad a jó hangulat. A környezet is gyönyörű volt, amikor volt időnk körülnézni. Emellett egy reggeli mini túra is belefért a pecsételő pontunk felé. Összességében nagyon élvezem!” (Szikora Zara 9.A)

 „Korán reggel a Suba-lyukhoz mentünk, ahol az volt a feladatunk, hogy a túrázók részére csokit osszunk, illetve pecsételjünk a füzetükbe. Maga a barlang nagyon szép volt, szerencsére az idő is kedvezett nekünk. Az ellenőrzőpontnál voltak más segítők is, akik nagyon közvetlenek és segítőkészek voltak. Az ő feladatuk az interaktív játékokban való segítség volt. A nap végére kicsit elfáradtunk, de nagyon jól éreztük magunkat.” (Dorkó Marcell 10.B)

„Kitűzőket válogattunk az alapján, hogy hány kilométeres túrát tettek meg és hányadik alkalommal. Elkezdtek sorra befutni az emberek - volt, hogy egyszerre többen is, akkor kicsit sietnünk kellett - : mindenki kapott kitűzőt és elégedett volt a feladatunkkal. Mindenkinek gratuláltunk és útbaigazítottuk, ha kellett. Nagyon élveztem. Jó volt látni, hogy mennyi ember indult el a barátjával, a családdal vagy magában. Voltak iskolás csoportok, és olyanok is, akik végig futották a távot. Örültem, hogy elmentem és, hogy segíthettem, ahol tudtam. Eddig nem is tudtam a túra létezéséről, de nagyon tetszett a hangulata. Köszönöm a lehetőséget, és ajánlom mindenkinek, akár túrázni vagy önkénteskedni is tökéletes hely.” (Győri Réka 9.C)

„Nagyon jól éreztem magam, a szervezők nagyon jól lebonyolították az emléktúrát. A Suba-lyuk is nagyon tetszett, ha legközelebb jövök, akkor is oda fogok menni. A társaság is nagyon jó volt. Csak pozitív élménnyel hagytam ott Cserépfalut.” (Dósa Zalán 10.B)

„Sokat köszönhetek ennek az idei Less Nándor emléktúrának, ugyanis ez alkalommal nem csupán a program által nyújtott lehetőségekkel volt szerencsém élni, hanem a szintén résztvevő osztálytársaim társaságát is élvezhettem, akikkel együtt lehetett igazán teljes az élmény. A jó hangulat pedig kitartott egész este, mikor is egy méretes tornateremben, matracokon és hálózsákban kellett aludnunk, amely nem volt nagy áldozat az élményekért, valamint az esti friss levegőért. Másnap reggel korán keltünk, hogy elgyalogolhassunk az általunk választott ellenőrzőponthoz, és felkészültünk a megannyi lelkes túrázó érkezésére, akik mind az általunk adott pecsétek begyűjtéséért jöttek hozzánk, valamint némi elemózsiáért, amelyet nálunk kaphattak. A Suba-lyuk barlangnál helyezkedett el pontunk, ahol is nem csupán a táborunkat vertük fel első lépés gyanánt, valamint kihelyeztük a túrázók tájékozódását elősegítő plakátokat, hanem még magunk is felsétáltunk az állomásunkon található látványossághoz. Eleinte igencsak kevesen, elszórtan jöttek hozzánk, ugyanis a miénk egy kései a túra állomásai közül. Így nálunk nem volt nagy a nyüzsgés a korai órákban, annál inkább dél környékén, mikor is megrohamoztak minket a lelkes túrázók, akik közt voltak, akik megálltak nálunk egy kicsit beszélgetni, elfogyasztani az állomásunkon felvehető csokoládét, valamint megnézni a Suba-lyukat. Mi pedig igyekeztünk mindenki menetlevelét hasonló pontossággal és gyorsasággal lepecsételni, ezzel hitelesítve, hogy itt jártak, és valóban megtették azt a távot, melyet vállaltak. Miután végeztünk a munkával, visszamentünk Cserépfalu szívébe, ahol is akinek igénye volt rá, az elfogyaszthatta a töltött káposztát, majd pedig elbúcsúztunk azoktól, akik még maradtak a helyszínen. Véleményem szerint ez egy rendkívül élményekben gazdag esemény volt a számomra, amely biztosan egy örök emlék marad, elvégre a falusi hangulat, a természet közelsége, a jó társaság, az ízletes étkek, valamint az ígéretes feladat együttese rendkívüli végeredményt nyújt a jelenlévők számára, így mindenkinek csupán ajánlani tudom ezt a tevékenységet, érdemes kipróbálni!” (Molnár Attila, 10.B)